„Csak úgy lehet továbbmenni, ha én és én barátságot kötünk.
Minden váltás az önszeretet próbája.
Dolgozom rajta, hogy több örömöt legyek képes beengedni az ajtón.” Palya Bea fenti gondolata az elmúlt időszakban számos alkalommal jutott eszembe, amikor egy-egy coaching ülésen valaki megtisztelt személyiségének titkos fiókjainak ki nyitásával. Köszönöm Nekik!
Valentin napon olvastam, de azt gondolom egész évre érvényes. „Különbséget kell tennünk a hatalom szeretete és a szeretet hatalma között.” Milyen igaz…
Karácsony a misztérium, a szeretet lágy ölelése. Várjuk, megéljük, de van, amikor elmarad a ragyogás. A fénytelenség oka lehet irreális elvárásunk magunkkal, környezetünkkel szemben. Hiába van itt az ünnep, megjelenik a stressz.
Kívánom Neked, hogy ünneped legyen stresszmentes! S hogy így legyen, hívd elő Jolly Jokerként a jól ismert – sokszor mégsem alkalmazott – szeretetnyelvet.
Neked, társadnak, családtagjaidnak melyik a kitüntetett szeretetnyelve? Elismerő szavak, váratlan dicséret csengő hangja; a minőségi időkeretben megjelenő kitüntetett figyelem; egy gondosan megválasztott apróbb ajándék; a szívesség élménye, ami lehet akár elpakolás a vendégek után; egy-egy kedves mozdulat megélése a szeretett személytől.
Kívánom, hogy a karácsony elsuhanó óráiban kapj és adj számos jó érzést a szeretetnyelv segítségével!
Úgy tűnik, hogy a homeoffice/hibrid munkavégzésnél a „főnökök” egyre váratlanabb időben küldenek munkatársaiknak mailben feladatot. Így van ez Balázsnál is, aki egy nagyvállalat osztályvezetője. Főnöke küld mailt szombat éjszaka, vasárnapi ebéd idején stb. A mailben azonban rendre elmarad a határidő. Így Balázs úgy értelmezi, hogy főnöke azonnali feladatvégzést kér, hát belevág a feladatba. Bár szerinte ezek többsége beütemezhető lenne a hét első napjaira.
Már péntekenként feszült e „játszmahelyzettől”. Mit tegyek? – kérdezte tőlem a múlt alkalommal. Én kérdéssel válaszoltam. „Mi történne, ha a húsleves mellőli felugrálás helyett, befejeznéd a családdal az ebédet, majd főnöködnek azt válaszolnád, hogy vetted a munkát, hétfőn 17 óráig küldöd a választ, remélve, hogy ez megfelelő időpont. Ha nem, akkor ennek jelzését kéred.”
Balázs kicsit gyanúsan rám nézett. Hezitált, talán egy kicsit zihált is. „Hűha! Megpróbálom, de ha kirúgnak, segíts állás keresni.” Nem kellett. Kipróbálta. Volt, amikor mosolygós fejet kapott válaszként. Halleluja! Na, ennyit a „trükkös nem”-ről.
Indul a coachingülés. Első kérdésem: „Hogy vagy?” Ezt követően a beszerzési igazgató másfél órán keresztül folyamatosan válaszolt. Nem is volt lehetőségem további kérdést feltenni, megszólalni. Coachként örültem, hogy Tamás megvárta a coaching ülést a gondolataival, érzéseivel, s nem a kollégáira zúdította azt. Ő pedig csak mondta és mondta és mondta…, majd kb. másfél óra múlva az órájára pillantott, rám nézett, és a következőket mondta: „Hű, de jót jót beszélgettünk! Köszönöm! Na megyek!”
Nekem eközben a következő szavak jutottak eszembe: ventillálás, avagy a szívünk kiöntése, és az értő figyelem, azaz az odafigyelés a másikra. Igen! Sokszor ennyi is elég.
„Ha nincs baj, akkor csinálunk – Ha nincs stressz, akkor csinálunk.” Na, ez jutott eszembe, amikor a következő történetet hallottam:
10 alkalmas fürdőkúrán a víz alatti masszázson az egyik páciens mind a 10 alkalommal kérte, hogy a nyakát ne kímélje a vízsugár, mert minden stressze itt rakódott le. A kezelők mindegyike megdöbbenve reagált, hogy oké, de nem lesz-e baj, hogy a frizurája tönkre megy. A páciens visszakérdezett: „Miért lenne baj, hisz most nem a frizurám a fontos, hanem hogy kioldódjon a stressz?” Amire rendre azt a választ kapta – függetlenül attól, hogy éppen ki kezelte –, hogy a kezelésre érkező hölgyek 80%-a úgy szeretne távozni, mintha a fodrász ajtaján lépne ki. Ezért ezen hölgyek általában végig stresszelik a stresszoldó masszázst…
Így születik a stresszanomália?!
Éljük a 2:1-ben világot (Home office vs. Magánélet), egyre sűrűsödő feszültséggel, stresszel.
Szerencsések vagyunk a férjemmel, mert szeretjük egymást, de észreveszem, hogy ennek ellenére az utóbbi hetekben akaratlanul is rárepülünk egy-egy komolytalan témára. Már repülés közben képesek vagyunk elővenni „harci fegyvereinket”. Ilyen témánk a kávéfőző tisztítása. Zaccürítés után ő kb. 10 percet mossa a gépet, én kb. 1 perc alatt intézem azzal, hogy majd a konyhai heti takarításnál alaposan kimosom, most csak öblítek. Szerinte ezzel lehetőséget adok az itt-ott elbújó penészedés kezdetének, én meg azt gondolom, hogy nem.
Hetek óta csattogunk ezen. Aztán eszembe jutott, hogy ott van a fegyvert nélkülöző kommunikáció visszhangtechnikája. Na, tegnap kipróbáltam. Zaccürítés, öblítés. Férjem: Miért nem mosod ki? Ez így nem jó. Válaszom: Értelek. Lehet, hogy nem csinálom jól. Milyen jó, hogy ebben sokkal alaposabb vagy. (közben mosoly) Reakció: Ok, majd legközelebb alaposan kimosom.
Mi történt? Működött a visszhangtechnika. Ez segít minket a megbélyegző, minősítő kritikák kezelésében. Akkor működik, ha úgy gondolod, hogy valamilyen szinten jogos a bírálat. A kritika igazságmagvának elismerésével leszerelheted a másik próbálkozását, megfosztva attól az „élvezettől”, hogy minősítsen.
Szeretek a férjemmel a konyhában tenni-venni, de mióta home office életet élünk jobban észreveszek olyan dolgokat, ami idegesít, pedig régen fel sem tűnt.
Na, ezek egyike, hogy a kiürült műanyag palackokat beteszi a kamrába, az ajtó mellé, hogy lehetőleg belebotoljak.
Egy reggel elegem lett. Épp jött befele. Már hangoltam az indulathangomat, amikor belém vágott az asszertív csodának kihirdetett „kérdések ereje” módszer. Na, jó, próbáljuk meg. Nem emeltem fel a hangomat, inkább megkérdeztem miért nem teszi a szelektív gyűjtőbe a palackokat. A válasz jött: mindig ide szoktam tenni.
Érdekes, ez a pandémia előtt nem tűnt fel. Lehet, hogy azért, mert a heti takarítási rutin, az „este hazaesünk” gyakorlat ezt elrejtette.
Megkértem, hogy ezentúl tegye be a műanyag palackokat a gyűjtőbe. Ok, mondta. Ugyan még néhányszor rá kellett erre erősítenem, de azóta megy a dolog. Kiürült műanyag palackok gyűlnek a gyűjtőben, nekem pedig csökkent a stresszoraim száma.
Réka fiatal, agilis értékesítési középvezető. Megbecsülik, számítanak rá.
Már negyedszerre találkoztunk a coaching programon, amikor szorongásairól kezdett beszélni: „Éjszakkénként arra ébredek, hogy marcangolom magam. Elég jó vagyok ehhez a munkához? Mi van, ha felállnak a sztárértékesítők, ha elszalasztok egy jó piaci lehetőséget? Stb.”
Kineziológiai tapasztalattal a hátam mögött nem álltam meg, hogy többek között ne kérdezzek gyerekkorára. Kiderült, hogy édesanyjától nagyon kevés ölelést, dicséretet kapott. Soha nem érezte, hogy fürdik édesanyja szeretetében, szemében. Kapott viszont rengeteg elvárást.
Javasoltam, hogy keressen fel pszichológust/kineziológust. Dolgozzon azon, hogy el tudja engedni a mában is megjelenő, de gyermekkorára visszavezethető szorongásos állapotot.
Ezt követően még 5 alkalommal találkoztunk. Azóta eltelt egy év.
Tegnap csöngött a telefonom. Ő hívott. „Köszönöm, hogy bíztattál. Egy évem ment rá, de sikerült magam mögött hagyni a gyerekkori fájdalmamat. Jól alszom. Anyával is jobb azóta a kapcsolatom. Ja, és megpályáztam az értékesítési igazgatói állást.” Mosolygott a lelkem.
Ne feledd! A téli hónapokban is a testedzés az egyik legjobb stresszoldó.
Elindul a coachingülés. Lili belép, hadar egy sziát, ledobja magát a székre, majd diadalittasan a szemembe néz, s mondja: „Győztem! Igazad volt.” Cikáztak a gondolataim: „Jézus Mária! Mikor mondtam én Neki valaha, hogy valakit is le kell győznie!?” – de hál’ Istennek hamar folytatja. Egy hónapja napja nem vagyok ’függő’. Nem nyomogatom reggelente már újra és újra a Szundit. Nincs rossz érzésem amiatt, hogy képtelen vagyok felkelni az ágyból. Az ócska 1200 Ft-os kínai óra csörög a mobilom helyett. Én kényelmesen elnyújtózom a paplan alatt, lassan kinyitom a szememet, nincs alku. Ura lettem a reggelemnek.” Hát ennyi Lili önbecsülését is tépázó, egyénként is káros mikróalvás felszámolásáról. 
Január – Nézd újra a kedvenc filmedet!
Február – Törd be a Créme Brullée tetejét!
Március – Izzadd ki a stresszt!
Április – Tudd, hogy jobb idők jönnek!
Május – Érezd a természet illatát!
Június – Örökíts meg egy csodás pillanatot!
Július – Grillezz egy szép nyári napon!
Augusztus – Bohóckodj azzal, akit szeretsz!
Szeptember – Autózz kevesebbet, biciklizz többet!
Október – Sétálj az avarban!
November – Olvass egy meghitt szobában, hangulatos fényekkel!
December – Készíts bakancslistát!
A lista kimeríthetetlen, további ötletek A boldogság c. könyvben (Lisa Swerling & Ralph Lazar).
Trükk: ha csak rágondolsz az ötletekre, már az is képes boldogságlöketként működni!
Régóta szokásom, hogy az adott problémát rutinszerűen átfordítom feladattá, oldva ezzel a feszültségemet. Akad azonban olyan probléma, aminek megoldásához nincs dedikált kompetenciám. Pl.: szeretteink számára több hónapja nem kapunk időpontot speciális szakorvoshoz. Rájöttem néhány éve viszont arra, hogy ezen kompetenciahiányos problémáknál is jót tesz, ha abbahagyom a belső harcomat, kiszállok abból az érzelmi ringből, ahol…
Kérlek, ne olvasd el ezt a blogbejegyzést, ha úgy gondolod, az agyad karbantartására nem tudsz időt fordítani az év végi hajrában! Olvasd viszont, ha úgy érzed, hogy agyad megérdemli még a véghajrában is a vele való törődést. Elvégre mégiscsak ez a vezető csodafegyvere! Ne várjuk meg azt az állapotot, amikor már azt érezzük, hogy a „csodafegyverünk” gyengül. Az agytréning, a tudatos stresszoldás, a mozgás, az agyunk karbantartása számára nélkülözhetetlen, de ezek mellett figyeljünk az ehető doppingszerekre is!
· Banán – a döntésképesség erősítő
· Búzacsíra – az összpontosítást javító
· Dió – a koncentráció javító
· Kakaó – a beszédjavító
· Meténgtea – az agyértágító
· Méhpempő – a fáradtságcsökkentő
· Zab – az agyfényező
· Tojás – a memóriajavító.
Dr. Eric Candel, a Columbia Egyetem Nobel díjas (2000) ideggyógyásza bebizonyította, hogy az agy képes új agysejteket termelni és lecserélni a károsodott neuronokat. Ehhez jól jönnek a doppingszerek!
kiszállok abból az érzelmi ringből, ahol…
Na persze! – mondhatják sokan – Még egy púp a hátunkra! – Púp vagy nem, jöjjenek a tények.
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség vizsgálata szerint már hat évvel ezelőtt a munkahelyi stressz annyit szakított le a GDP-nkből, amelyből felépíthető lett volna a 4-es metró. Kiegészítő mutató, hogy a betegállományok háttéroka 65%-ban a stressz.
A munkahelyi romboló (di)stressz alatt olyan stresszorok jelenlétét értjük a szervezetben, amelyek negatívan befolyásolják a munkatársak személyes minőségét, multiplikációs hatással rombolják a szervezet teljesítményét. A stresszorok rendezhetők munkahelyi stresszdimenziók alá. Így teszi ezt számos elmélet. Leggyakoribb csoportosítás: munkáltatói követelmények, munkavállalói kontroll, a társas támogatás. Potyautasként pedig ott van az otthonról hozott stressz.
Tapasztalatom alapján magam – nem ellentmondva ezzel az általános elméleti modelleknek – a következő munkahelyi stresszdimenziókat értelmezem.
Az első a stratégiai köd, amelyben elég nehéz „autópályán” tartani a szervezetet, nagy sebességgel haladni a cél felé. Ködként értelmezett, amikor nincs érvényes stratégia, vagy éppen van, de nem kommunikált kellően a szervezetben, nincs kellő bevonása, felhatalmazása a munkatársaknak a jövőkép megvalósításában. A vezetés a munkatársak számára ellentmondásosan cselekszik, ami okán nem áll össze a fejekben a stratégiai prioritás és az operatív cselekvés harmóniája. Nincsenek stratégiai mérföldkövekhez kötött ünnepek, de hiányoznak el nem érésükkor a következmények levonása is. Bizonytalanság van a szervezetben, miközben tudjuk, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság.
Szervezeti stresszor az általános működésben megjelenő zavarok közül az inadekvát szervezeti kultúra, a formális, informális szervezet „harca”, a vezetési kultúra hiányosságai, a szervezeti kommunikáció/időgazdálkodás problémái, a csapatműködési rendellenesség. Nem beszélve a munkahelyi pszichoterrorról, amelyről akár esettanulmányokat összegyűjtő könyvet is lehetne írni.
Theodore Schultz Nobel-díjas közgazdász örök érvényű gondolata, hogy „Az emberi erőforrás különleges tőkeként értelmezendő”. Ennek ellenére distresszként jelenik meg számos helyen a munkakörök tisztázatlansága, nem beszélve a folyamatokról, a felelősségi problémákról, a túl- vagy alulterhelésről, a munkafeltételekből következő feszültségforrásokról, a változásmenedzselések nélküli gyakori váltásokról, változásokról, a munkavállalók fizikai szükséglet kielégítésének akadályairól, a munka és a magánélet felborulásáról.
Elég-elég! De lehet valamit tenni? – gondolhatják most sokan. A válasz: igen! Az ajánlásom első lépésben a szervezet pszichológiai immunrendszerének erősítése, amelynek elemei a munkahelyi stressz állapotának vizsgálata, az erre építkező „Munkahelyi Stressz Hess!” terv, kerülve ezzel a gyökér nélküli kampányokat. Természetesen nem elfeledkezve, hogy a terv szervesen kell, hogy illeszkedjen a szervezeti kultúra és a szervezeti stratégia értékrendjébe, célrendszerébe. A második lépés a munkatársak pszichológiai immunrendszerének erősítése a megküzdési és alkalmazkodási készségek fejlesztésével, ami rendszerszinten jelenik meg a „Munkahelyi Stressz Hess!” terv eredményeképp.
Kívánok ködmentes vezetést az agilitás útján!
A vezető életében (is) vannak olyan órák/napok, amely alatt lelkében vihar dúl. Hangulata ilyenkor messze áll attól, hogy mosolyogjon. Bár tudja: a hiteles vezető kísérője a derű, a mosoly. „Na, ne!” – gondolhatják most többen. „Hadd legyen már rossz kedvem, ha éppen…”
A döntés kinek-kinek a magáé: elmerülés a szürke, rossz érzésben, vagy kiemelkedés a mosoly segítségével. Ez utóbbi akkor is hat, ha épp messze tőlünk a boldogság. A kansasi egyetem vizsgálata szerint a mosoly szerepe több, mint a boldogság nonverbális jelzése.
Ok, de mit tegyünk a viharban?
Jöjjön az M, azaz a Mosoly izom, amit mi magunk tudunk stimulálni. Teendők: mosolyodjunk el, az sem baj, ha grimasz lesz elsőre, majd arcunk két csiptetési pontját enyhén fogjuk össze ujjunkkal 30 mp-ig (ez az a pont, amit a felnőttek egy része megcsipked, amikor a gyermek arcát az ujjai közé fogja). Ismételjük ezt 5x. A két izomcsoport (a Mosoly és a Szájkörüli) automatikusan együtt fog mozdulni. Az M izom ilyenkor nyomást gyakorol egy alatta futó idegre, és az „pozitív” jeleket küld agyba.
Ha valami miatt nem ezt a gyakorlatot választjuk, akkor kezdjünk el mosolyogni, agyunk reagálni fog erre is.
Ja, és mindez 2:1-ben. A mosolyunk a környezetünkre is hat.
Vezetői stresszt vált ki, amikor feladatot kérünk egy munkatársunktól, majd, amikor jön a visszacsatolás, megdöbbenve látjuk, hogy ez nem az, amit vártunk. Magam is átéltem ezt már. Hosszú évek óta céget vezetek, miközben vezetési tanácsadóként is dolgozom. Mégis szembesültem azzal, hogy a „cipésznek is lehet lyukas a cipője”. Na, és mikor lett vizes a lábam? Amikor, bár tudtam a delegálás szabályát – de az időhiány miatt ezt felrúgva –, rohanva kértem valamit, nem adtam kellő hangsúlyt a feladat céljának, volt egy hitem, hogy nem kell részleteket megbeszélnünk, nem eléggé figyeltem a munkatárs metakommunikációjára, sőt, tetéztem azzal, hogy a végén zárt kérdést tettem fel: „Oké? Érted?”. Na, de mit válaszol erre egy „jól szocializált” beosztott: „Persze, oké!”. S aztán jön egy rossz megoldás. Itt már nemcsak azt éreztem, hogy a lábam vizes, hanem azt is, hogy hideg zuhany alatt állok.
Pedig a delegálás, mint vezetői feladat, igen jól algoritmizált.
A kiinduló pont a folyamatértelmezésnél az az, hogy nem csak elmondom mit kérek.
Az alaptrükk: a feladat adása, fogadása. Vagyis akkor zárunk egy delegálást, ha végrehajtandó feladat értelmezését a feladatot fogadó munkatárs visszacsatolja. Vélelmezem, hogy néhány vezető most azt mondja magában: ugyan, ugyan, kinek van erre ideje? Igen, értem. A kérdés persze csak az, hogy minek van több időigénye: egy delegálásnak, vagy egy félreértelmezett/rosszul végrehajtott feladat javításának.
Megnyugtató persze, hogy nem minden feladatvégzéshez kötődik delegálás. Például ott van az adott szakmakultúrából következő standard feladatellátás. Ne delegáljuk például a pénzügyesnek a számla alaki ellenőrzését. A delegálás általában stratégiai, kiemelt, illetve nagy kockázattal járó feladatoknál kerül alkalmazásra.
Segít minket a delegálási folyamat 6 alapkérdése:
Ha akarjuk, ha nem, itt van a hibrid foglalkoztatás, s benne a home office. A delegálás szabályainak betartása a home office munkában dolgozók irányításánál különös jelentőséggel bír, főleg akkor, ha a kommunikációs csatorna az e-mail.
Mit tudok kívánni? A hideg zuhany jó, de csak szauna után. Így kívánom, hogy kényszerből ne kelljen a hideg zuhany alá állnod!
